A telekfelosztás gyakorlatilag annyit jelent, hogy kijön a földmérő, készít egy változási rajzot, az önkormányzat elfogadja, a földhivatal bejegyzi, van némi ügyvédi munka és végül az egy telekből lesz kettő (vagy több).Elvileg.
Gyakorlatilag ugyanez, csak 4 hónap alatt. De végül csak lett 2 telek.
Nagyon fontos az is, hogy eldöntsük, hogy hol, mekkora telket szeretnénk.Persze vannak preferenciák, de azokat nem tudjuk megfizetni, illetve ott még nem tudnánk élni. Én pl. szívesen laknék Pest megye északi felében, mondjuk Sződligeten, de onnan bejárni Budapestre dolgzni nehéz, ráadásul szüleink délpesten laknak, így velük nem találkoznánk soha. Az sem egy utolsó szempont, hogy a szüleink rengeteget segítenek a gyerekeknél.
Méret szempontjából a középutat kívántuk. Ha túl kicsi, akkor egyrészt meg van a veszélye, hogy több szintes házat kell építeni (én semmiképp sem akarok lépcsőt mászni otthon), másrészt a kis telket nagyon eluralhatja egy ház. A túl nagy telek is baj, hiszen azt karban is kell tartani. Mivel ekünk erre em lesz időnk (ezt előre látjuk), így egy kisebb, egyszerűbb kert az igényünk. Ezek alapján 500-800 m2 az, ami megfelel.
A hely szempontjából a végeredmény az lett, hogy délpestre költözünk. Erzsébetiek lévén először itt kerestünk. Sajna építési telek nem volt, ami meg volt, az kicsi, de horribilis árron.
Végül megláttuk, hogy Soroksáron jó környezetben olcsón kaphatók telkek. Néhányat ki is néztünk magunknak. Az egyik elég jó lett volna, de kiderült, hogy sok a gond vele (a tulaj nem egyezett meg teljesen a fiaival, a telek erüsen lejtős, a szomszéd építkezés kiásott alapjának a földjét odahordták, ami egyrészt nem ülepedett le, másrészt nem termő).
Amikor a telket nézegettük, a mellette levő duplatelek alja nagyon megtetszett nekünk. A szomszédtól érdeklődtünk az eredeti telekről és megkérdeztük, hogy a kiszemelt duplatelekről esetleg nem tudják-e, hogy eladó. Úgy tudták, hogy igen és a tulaj is ebben az utcában él
Ezután az utcát végigjárva eljutottunk a tulajhoz. Kiderült, hogy a telket a gyerekeikek vették, de azóta már az eladás irányába hajlottak, azonban a telket még nem hirdették, az eladást még nem kezdték meg.
Így jutottunk el az ártárgyalásig. A duplatelek egyrészt nekünk sok volt, másrészt az 1 telekre eső ár is jócskán meghaladta azt az összeget, amit mi szántunk rá. Végül megállapodtunk, hogy a telket kettéosztják és megalkudtunk az árban is.
Az első lépés az, hogy eldöntsük, hogy mit is szeretnénk.Mi eldöntöttük. Kell:
Stílusban mi a mediterrán (főleg a görög) irányzatot preferáljuk.
Csak a teljesség kedvéért kicsit bemutatom a családot, hisze egy családi ház megépítésénél, az otthon megteremtésénél nem mellékes a család sem.Feleségem – Tündi – 12 éve bírja mellettem. Jelenleg GYES-GYED-GYÁV-GYÉV-en van, ahogy szoktam mondani (mivel kicsi a kapacitásom arra, hogy megjegyezzem, hogy mikor melyik van). Ő egyébként közgazdász és nagyon jó családanya.
Ha időrendben nézzük, akkor a fiam jön. Zsolti most 3,5 éves. Ovis. Imádnivaló. Az esze vág, a humora nagyon jó. Egyszerűen szeretni való.
Lányom – Dóri – 1,5 éves. Ő egy igazi lány. Gyönyörű, akaratos és nagy vasgyúró (bár ezt fiúkra szokták mondani). Mit ne mondjak: naponta levesz a lábamról a kis bestia. Imádom!
Én 33 éves leszek idén, mérnök és közgazdász vagyok végzettségem szerint, de munka alapján az életemet a szolgáltatás teszi ki. Nagyon szeretek barkácsolni, de sajnos a kézügyességem még eléggé fejlődésben van.
Szóval egy tipikus család vagyunk: apa, anya, 2 gyermek (1 fiú és 1 lány), nagyszerű nagyszülők és csodálatos dédszülök.
Végre rászánom magam, hogy elkezdjem…
A történet ott kezdődik, hogy miután egyre inkább látszott, hogy a gyerkőcök megérkeztével a lakás szűkké válik, ráadásul jó lenne saját, ahol oda vágom a kapát, ahova akarom, pár éve Tündivel elterveztük, hogy belevágunk az idegörlésbe és véghezvisszük életünk egyik legnagyobb projektjét: Építkezünk.
Ehhez csak pár dologra volt szükség:
Az évek teltek, de nem sokkal jutottunk előbbre. El kellett döntenünk, hogy hol szeretnénk élni. Ja igen, az nagyon fontos, hogy mivel 2x már teljes felújítottam, így a szándékunk egy olyan ház megépítése, ami egész életünkben kitart.
Nagy probléma az, hogy az építkezéshez semmi közöm, tehát mindent most fogok megtanulni.
Ez az oldal azért született, hogy folyamatosan feljegyezzem az eseményeket. Ezt később én is visszakereshetem, illetve mások okulhatnak belőle.
Új bejegyzés ide 2007. május 29-én: A “Na kérem, kezdünk” címet nem magyaráztam meg. A középiskolában (amit igen nagyon szerettem annak ellenére, hogy sok tantárgyból sokszor rezgett a léc) volt egy osztályfőnököm, akivel a mai napig úgy büszkélkedhetek, hogy a baráti körömbe tartozik, bár mostanában sajnos nincs elég időm a kapcsolataim ápolására. Szóval – így nem kezdünk mondatot – ő kezdte így az óráit: a kezével az asztalon kopogott és közben fennhangon szólt: “Na kérem, kezdünk!”
Recent comments