Mi az, hogy szárazvakolás!? Hiszen a vakolat mindig száraz, azaz a legtöbbszöl, hacsak el nem ázik a ház, nem vizesedik a fal, vagy nem volt egy jobb buli, ami után falrahányják a borsót.
Na de mégis, mi az a szárazvakolás?
A vakolás hagyományos módszere, hogy keverünk vakolóanyagot (hívhatjuk malternak, vagy habarcsnak is), majd azt felhodjuk a falra (fangli, simító stb.). A malter korábban mészből, homokból és vízből készült. Manapság mész, cement, homok és víz van benne. Azaz a víz mindegyikben benne van, ezzel keverik össze és még folyékony állagában hordják fel a falra.
Ez koszos, a malter keverése macerás és a fal egyenessége nagyon múlik a kőműves igényességén, tudásán, tapasztalatán.
Manapság megjelent az ún. szárazvakolásos technika. Ekkor nem egy vizes maszlagot köpünk, hanem gipszkarton lapokat ragasztunk. A technika a követkető: a 12,5 mm-es gipszkarton lapot méretre vágjuk, bekeverünk gipszkarton ragasztót (ez egy fehér por, amit vízzel kell összekeverni), amit pogácsákban felhordunk a gipszkarton lapra, majd a lapot felragasszuk a falra (közvetlenül a téglára). Gumikalapáccsal igazgatható, hogy a gipszkarton függőleges legyen és ne legyen hasas.
Miért is foglaltam ezt itt össze?
A fűtésrendszerhez kell ún. osztó-gyüjtő, ami tulajdonképpen egy elosztó a fűtésrendszerben folyó vízhez. Ez a berendezés a falra van csavarozva. Ha ezt a csupasz téglára csavarozzák, későn lehetetlen mögötte kivakolni a falat. Vakolás után viszont nem lehet már a fűtést szerelni, hiszen a falfűtés éppen a vakolat alatt van. A fentiek miatt azt a helyiséget, ahol az osztók lesznek, valahogy le kell vakolni. Ez a helyiség a gardróbszoba. Mivel vakolatot keverni sem tudok, nemhogy vakolni vagy simítani endesen, így a szárazvakolásos technológia marad. Ráadásul ezzel a kis helyiséggel jól ki lehet próbálni, hogy hogyan menne mondjuk az egész házban. Nem egy hátrány az sem, hogy ha magam csinálnám, akkor megspórolnék kb. 500-600 ezer forintot.
Ígyhát tegnap és ma 2-2 órát “vakoltam”. Tegnap egyedül, ma apuval. A gardrób nagy része kész. Nem volt túl nehéz, bár biztosan nem olyan tökéletes, mintha profi készítette volna.
Délután szólt a leendő szomszéd, hogy a környéken valaki fát osztogat ingyen, amit el lehet ültetni. Nagy nehezen megtaláltam a “tettest”. Egy önkormányzati fószer, aki mellesleg az utcánkban lakik, az önkormányzat akciójában osztogatja a gömbjuharokat. Igen, gömbjuhar! Ez az a fa, amit a ház elé az utcára akartam ültetni. Szép gömb alakú a lombja, nem nő túl magasra és nem szór mindenféle terméseket.
Kértem is belőle. Valamelyik nap majd kiültetem.
Recent comments