Ma reggel úgy keltem, hogy égett a szemem és nem akart kinyílni. Szóval a tegnapi maszk nélküli hegesztés és védőszemüveg nélküli Ytong flexelés megtette hatását: begyulladt a szemem.

Egész úton a munkahelyem felé csukva tartottam a szemem, ami azért vicces, mert Tündivel mentem és találkoztunk egy ex-kolléganőjéval is.

Elmentem gyógyszertárba és kaptam rá szemkrémet. Igen, krémet. Az alsó szemhéj alá kell betenni, majd a szemet becsukva szétkenni. Ettől meg úgy néztem ki, mint aki kifestette a szemét valami ezüstös, csillámos festékkel. zaz egy kifestett, vörösszemű nyúl voltam.

Nem is nagyon ment semmi. Délutánra viszont sokat javult.

Tags: építkezés, hegesztés, szemgyulladás, szemkrém

A tegnapi buli jól sikerült. A buli helyszíne egy családi ház pincéje volt. Volt benne stúdió, kis zenesarok (szinti és dob). Karaokiztunk. Én életemben először. Nem is rossz. A pince olyan, amilyet részben én is szeretnék magamnak. Ez új löketet adott.

Janek nagyon meghatódott. Nem csoda, én is meghatódtam volna.

Ma esett, így holnap megyek a telekre kerítést hegesztgetni.

Tags: buli, Janek, karaoke

Van egy régi barátom. 28 éve ismerjük egymást. Ő az, aki beleűzött az elektronikába, illetve a műszaki érdeklődébe. Ő Janek.

Ma 40 éves és egy meglepetéspartit szerveznek neki. Felhívtam délelőtt, hogy a megbeszélt ebéd mégsem jött össze és hogy látom, hogy szülinapja van. De ködösítettem, így azt hiszi, hogy most sem lesz bulija.

Készülök ajándékokkal: Voltaren, ginseng tabletta és Tündi által készített műviagra. A mottó: 40 év környékén a reggeli merevedés már csak a derékbanjelentkezik.

És írtam egy verset is. Sok közös emlék van benne.

Janek 40

Negyven felé
egy-két relé
bekattan,

Felejtessz már,
beszélsz is tán
magadban.

Negyven lettél
de nem öregedtél
úgybizám.

Úgy élsz mint rég,
csajozol még
nagy lazán.

Álmomban egy
barna házban
forrasztunk,

Öregeket
és szülőket
fárasztunk.

Házfogózunk,
roghangálunk
föl, s alá

Bunkereket
telepítünk
föld alá.

Kettőhúsztól
a dióda
felrobban,

Magnóba a
nagy végbélgáz
bedurran.

A Jacek gép
esernyője
fejen áll,

És az ónnak
meg az ampernak
szaga száll

Szép emlékek
keringnek még
ezerszám,

Na de lassan
be kell fognom
a pofám.

Ezt a verset
ajándékba
megkapod,

Így kivánok
nagyon boldog
szülinapot!

Tags: buli, Janek

Régóta tervezem ezt a bejegyzést, csak valahogy az építkezős témák lefoglaltak (az építési naplóból van jópár nap csúszásom).
Közel 1 éve egy kínai cégnél dolgozom, ami a baráti kőrben természetesen nem kevés poénra ad okot egy-egy sörözés, bulizás, beszélgetés során. Érdekes egy kicsit belülről látni, hogy mi magyarok milyen sztereotípiákat állítunk fel a kínaiakkal szemben, illetve a kiínaiak hogyan látnak minket.
Mi például ha kínaiakról beszélünk, akkor a Josef City Maketre, azaz a józsefvárosi piacra, vagy a kínai éttermekre asszociálunkNa de nem is erről , eszünkbe sem jutnak a mérnökök (akik komolyabb oktatásban vesznek részt, mint mi magyarok), az orvosok, akik tömegesen vannak Magyarországon. Elárulok két titkot:

1. a thai éttermek a bevásárlóközpontokban tulajdonképpen kínai éttermek, kínaiak készítenek kínai kaját
2. a józsefvárosi piacon 50 árusból 1 kínai, 49 vietnámi

Sokaszor nem fogadjuk el őket. Elborzaszt, ahogy és amit esznek (csámcsogva herkentyűket), ahogy az orválladékuktól megszabadulnak. Őket meg például az lepi meg, hogy mi a taknyunkat a zsebünkben hordozzuk órákig, vagy hogy ráülünk a WC-re, amin mindenki salakol.
Na de nem is erről akartam írni (pedig lenne mit).
Kapva az alkalmon, hogy a munkatársaim 60%-a kínai és hogy van ingyenes okítás, elkezdtem kínaniul tanulni (amit épp szüneteltetek az építkezés miatt). De nem is akárhogyan. A kínait angolul tanítják. Ez még nem is lenne gond alapból, de úgy éz ki, hogy a mi nyelvünk igencsak hasonlatos a kínaival. Például a szórendünk hasonló. Azaz ha angolul tanulok, akko azt tanítják, hogy a kínaiban a szórend fordított, de mivel a magyarban is, ezért kétszer kell csavarni. Ez egyszerű leírva, de ha valaki épp angolul beszél, vagy hallgat, akkor angolul is gondolkodik.
És mik azok, amik arra utalnak, hogy a nyelv közös?

1. A név náluk is: Vezetéknév Keresztnév
2. A dátum náluk is év, hónap, nap
3. A kérdő mondat szórendje ugyanolyan, mint a mienk
4. A mi “nő” szavunk kiejtve a kínaiban majdnem ugyanúgy hangzik

Mivel csak 5×2 órán tudtam részt venni, ezért még többet nem fedeztem fel, de az első 3 pont eléggé magyar nyelvi jellegzetesség, ami egy gondolkodásmódot tükröz (pl. a dátum közelítő: egy adott éven belül egy adott hónap és azon belül egy adott nap).
Lehet abban is valami, hogy mi ugyen Hungary vagyunk, amit kb. úgy kell ejteni, hogy hángöri, és érdekes módon a legnagyobb kínai nemzettség a Han. De ez lehet belemagyarázás is.

Tags: kínai, magyar, származás

Nagybátyámékkal történt beszélgetéseink során valahogy eljutottunk addig, hogy miután származási nézeteimet nagyvonalakban elmondtam, egyre inkább a mi családunkra terelődött a szó. Valahogy megkaptam azt, hogy nem is igazán hiszik, hogy valaki a gyökereire nem kiváncsi, mire durcásságból azt válaszoltam, hogy ugyan már kit érdekel, hiszen nem voltak nagyjaink a családban, csak földművelők, meg szolgálólányok.

Persze ez nem igaz, hiszen érdekelnek a gyökereim. Érdekel, hogy honnan, hogyan kerültünk ide, de kimondottan nem olyan szempontból, hogy a kiválaszott (nem tudom, hogy melyik lehetne az) népből származunk, hanem csak mert egy érdekes történek, aminek mellesleg vannak személyes vonatkozásai is. Ugyanígy el tudok veszni a Wikipedia-ban is, hogy csak klikkelgetek és felderítek ezt-azt.

Meg hát én mindig szeretek valamit csinálni (úgy 8-10 dolgot egyszerre).

Aztán egy sajnálatos esemény kapcsán, amikoris nemrég édesanyám keresztanyja (akit én leginkább nagymamámnak tekintettem) elhunyt 99 évesen, előkerültek családi születési- és házasági anyakönyvi kivonatok.

Ezen felbuzdulva elkezdtem családfát építeni (ez még nem kutatás, mivel kezemben meglévő anyagokat rendszereztem csak), de ehhez először is kellett találnom egy rendszert, hiszen tudtam, hogy papíron idővel igen nehézkes lesz.

Sajnos az Oktatási és Kultúrális Minisztérium által indított Családi emlékezet Program gyakorlatilag semmire sem jó, mivel annyit tud, hogy felvihetek meglévő adatokat, abból is elég keveset, oszt annyi.

Megtaláltam a geni.com oldalt, meg a myheritage.hu oldalt. Én ezutóbbit választottam egyelőre és ide töltögtem fel a családot. Ez magyar nyelvű és sok képessége van. Illetve le lehet tölteni egy offline progit, amiben a gépen lehet bűvészkedni, majd feltölteni.

Lehet felvinni eseményeket (házasságok, keresztelés, válás, halá), és egyéb adatokat is (fizikai, mint magasság, súly; foglalkozás; végzettség; sztorik stb.)

Aztán elkezdtem kutatni, ami egyelőre ott merült ki, hogy kérdezgetem a családtagokat, de már így is 100 főnél tartok.

A családfámat a felső menűben megjelenő linkre kattintva lehet elérni, vagy >>> klikk ide <<<.

Természetesen belépett tagok (családtagok) minden infót látnak, aki nincs belépve az adatvédelmi okokból néhány dolgot nem lát.

Tags: családfa

Volt egy beszélgetésem a nagybátyámékkal a mostanság fejét felütő nagy magyarkodásról, ami számomra a 20-as évek túlzott nacionalizmusát tükrözi.

Nem tehetek róla, de a szélsőségeket én nem kedvelem semmilyen oldalon. Nekem semmi bajom a zsidósággal, a cigánysággal, a svábokkal, tótokkal, ruszinokkal és a többiekkel sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyes jelenségeket nem látok meg és nem ítélek el, vagy ítélek meg negatívan, de pl. a cigány bűnözésnek nem az a megoldása, hogy útáljuk a cig… bocsánat romákat (hogy azt is hogy utálom, hogy nekem hivalalosan kell annyira gyűlölnöm a cigányokat, hogy csak egy külön néven szólíthatom őket).

A véleményem az, hogy ha csak fajilag nézzük, akkor nincsenek magyarok, mivel a magyar nép hullott és keveredett folyamatosan. És pont ez a keveredés teszi ilyen változatossá, színessé a magyarságot.

Csak gondoljunk bele, hogy mennyit hallunk a vérfertőzésről és arról, hogy a családon belüli szaporodás elsorvasztja az embereket, így születik a sok sérült, beteg ember, mivel a hibás gének szépen találkoznak ilyenkor. Ugyanez igaz egy népre, fajra is. Ebből is látható, hogy a magukat ősmagyarságig (ne adj isten Ádámig és Éváig, vagy másik szemlélet szerint a sumérokig) visszavezetők miért is tűnnek olyan furcsának…

Szóval a véleményem az, hogy nekünk magyaroknak pont azt kellene elősegítenünk, hogy a különböző népek éjjünk együtt itt. Igazán együtt (és itt most nem egy nagy magyar kommunára gondolok).

És hogy ezt most miért is írtam? Ez nemsokára kiderül, de az egy másik külön sztori.

Tags: magyar, vélemény

Pénteken focizni voltam. Persze, aki nem ismer, az rögtön megkérdezi, hogy: “és?”

Nos köztudott, hogy van néhány anti-férfi tulajdonságom:

1. Utálom a focit – 22 hülye 90 perc alatt – jó esetben – rúg 4-5 gólt. Semmi esemény.
2. Játszani se’ szeretek focit, hiszen egy meccs alatt, ha 2 gólt rúgok, akkor 1 évre összejött.
3. Nem szeretem a  versenyautó sportot. Unalmas
4. Nem nézegetek meztelen nőket újságokban
5. Magamért nem tennék be egy pornófilmet a videoba (DVD lejátszóba)
6. Magamnak vasalok szinte naponta (néha családnak is)

Szóval úgy gondoltam, hogy kell a sport, mert már a 82 kg-ot is elhagytam és minthogy 26 éves koromig (kb. 14-től)  akármennyit zabálva, vagy épp éhezve a mérleg mutatója 56 kg-ra volt szögezve, így már kezdek kicsit kétségbe esni.

Vasárnap meg lomtalanítottam a szüleimnél. Hihetetlen, hogy a guberálás milyen ipari méreteket öltött:

1. A vasárnapi lomtalanítást már 1 hete várta egy kihejezett gyerek, akinek volt egy kis matraca, meg széke a susnyásban. De hallottam olyat is a kerületben, hogy egy komplett sarokgarnitúra volt kitéve és a mellett várták 1 hétig a lomokat.
2. A lomtalanítás előtt 1-2 nappal már megindulnak azok, akik a korán kidobott cuccokra utaznak.
3. A kihelyezés napján aztán tömeges gépjárműhad:
   •  kombi autó
   • utánfutós autó
   • felépítményes utánfutós autó
   • egyterű kisautó
   • egyterű nagyautó
   • multicar
   • és igen: platósIFA vagy mi
4. A lomgyűjtő helyeken aztán komplett brigád:
   • Fogadó, aki ha hozol valamit, azt átveszi tőled
   • Cipekedő, aki ha kell lejön a pincédbe kipakolni, amit akarsz
   • Dezintegráló, aki szétszed és különválaszt minden haszontalan alkatrészt a hasznostól
   • Pakoló, aki felpakolja a kocsira (ebből akár 2 is)
   • Őriző, aki vigyáz, hogy a már kiválogatott, de még nem hasznosított, illetve fel nem pakolt cuccokat más el ne vigye
   • Sofőr, aki csak ül a kocsiban és ha kész, megy tovább

Hihetetlen!

Sajnos nekünk szomorú apropója volt, hogy sokat kellett lomtalanítani, így segítettem apukámnak.  Persze a fociból visszamaradt izomláz és bokafájdalom (egy kis ficam) nem szerette, de sebaj. Egyszer van pesten lomtalanítás.

Na, ezek meg olyanok, mint a piros ász: mindent visznek. De azért a másik szemem meg nevet: ez az újrahasznosítás legjobb pédánya. Ami nekem szemét, azt még más megveszi és használja.

Hétfőn meg épp beérek a munkahelyemre, mikor csörög a mobilom, hogy hoznák a cserepet. Mondtam ismét, hogy nem cserép, meg azt is, hogy a kérésem csak nem sikerült, hogy reggel 6-8 között telefonáljanak rám. Na mindegy, 1,5 órán belül megyek. Persze 2 órán belül hozták, így addig keresgélhettem válaszfal téglát, meg 25-ös N+F-t.

Mondtam is a srácnak, hogy a logisztikájuk a béka segge alatt, mire szabadkozott, hogy általában cégek veszik át  cuccost, mire rámutattam a saját papírjára, hogy ittmagánszemély neve áll, a papír tetején ott van, hogy 21-én kérem a szállítást és a közepénmeg az, hogy reggel telefonálni kell. Na mindegy, megvannak a hófogók meg acsatornakiszellőzők.

Ma reggel meg összehoztam a villanyszerelőt a gépésszel, hogy megbeszéljék a fűtésvezérlést. Meg legalább a gépész is látta élőben a terepet.

Kapom a villanyszerelői ajánlatot, meg a frissített gépészetit is.

Tags: építkezés, foci, lomtalanítás, sport

A középkorban volt egy kínzóeszköz, a legújabb korban meg egy metálbanda. A közös bennük, hogy mindkettőnek az a neve, hogy vasszűz, azaz Iron Maiden.

A középkori eszközzel szerencsére még nem volt lehetőségem találkozni, de a legújabbkori valamelyest ismert a számomra.

10 évesen (84-ben) a szomszédom mutatott valami zenét. Akkor lettem Iron Maiden rajongó. A zene meg a Number of the beast album volt elég rossz minőségben, kazettáról, NDK zenegépből.

A legjobban azt sajnáltam, hogy mivel magyarországon éltem és kiskorú voltam, nem volt lehetőségem Iron Maiden konceret látni a 80-as években. Később ezt pótoltam, de a 90-es évek Maidenje nem ugyanaz volt. Nem volt rossz, de mégsem az a 80-as évek érzése volt.

Amikor meghallottam az év elején, hogy idén a Szigeten lesz Maiden, már tudtam, hogy örök koncerttársam, haverom stb. kiséretében ott leszünk. Aztán megtudtam, hogy nosztalgia buli lesz: 80-as évek zenéje, 80-as évek színpada. Ennyi kellett. A jegyem elővételben a neten keresztül már hónapokkal korábban megvolt.

Augusztus 12-én este 9-kor pedig a szinpad előtt álltam haverokkal, kollégákkal és vadidegenekkel. Szemben velem meg elkezdődött valami, amiről ennyi tudok mondani: beteljesült álom.

Még 2 nappal később is a hatása alatt vagyok. Lelkileg és testileg is, mert a nyakam fáj. Nem gondoltam, hogy így a harmincas éveim derekán én még ázni fogom a fejem és ugrálni fogok, sőt még egy mini pogót is bemutatok, de így alakult.

A hatás lassan múlik és az emlék beégett, mint monoszkóp a Junosztyba:

Scream for me Hungary – Mondta egy éppen 50 éves brit, nevezetesen Bruce Dickinson (eredeti nevén Paul Dickinson).

Tags: Iron Maiden, koncert, sziget