Mit is írhatnék magamól?

Nos, 74-ben kezdtem el a jelenlegi földi életemet. Az első 6 évemet egy budapesti, belvárosi bérházban kezdtem. Majd elköltöztünk egy peremkerületbe, Pesterzsébetre. Ekkor tudtam meg, hogy a takony zöld és nem fekete.

Itt jártam ki az egyik legrosszabb általános sulit (pl. a magyar tanárnőm azóta már diliházban van – szó szerint, illetve az első igazgatóm vér munkásőr volt). Ennek ellenére én nagyon szerettem, mert családias volt.

Minthogy panelban laktam és én Ratkó-unoka vagyok, a gyerekkorom elég jó telt. Pár házban kb. 30 hasonló korú gyerek. “Eladtuk a telepet.” Volt ott ház-bújócska (azaz a panelben ahová csak tudtunk, oda bújtunk, pl. az áramszekrénybe), volt ott lift kiakasztás (rövidre zárni a kulcsnál, így megállítani menet közben, mondjuk egy utassal), volt játszóterezés (ping-pong, foci, mászóka-fogó), és természetesen voltak enyhébb és igencsak dúrvább csíntevéseink is.

A 8 év után kiruccantam fél évre Győrbe egy katonai kóterbe, mert pilóta akartam lenni, de onnan fél év után kirúgtak. Nem voltam jóban az orosztanárral és meghúzott (mint később kiderült, nem túl tisztességesen).

Ezután megtaláltam a Kossuth Gimit Erzsébeten, ami igencsak szép emlékeket ébreszt bennem. Itt ismertem meg azt a lányt, aki most a feleségem (bár néhány év kellett hozzá, hogy felfedezzük egymást, akkor már a sulin kívül). Ekkor lázadó rockerként (ennek nyomai ma is megvannak) néha pukkasztottam a tanárokat, de például egykori ofőmmel mai napig jó kapcsolatban vagyok. Ha lesz rá lehetőség, szeretném, ha a gyermekeim is oda járnának (természetesen, ha ők is akarják).

A 4 gyönyörű év után nem tanultam tovább rögtön. Elhelyezkedtem a Matávnál, ahol 12 évet töltöttem el.

Közben nagy szerelem jött, ment, majd újabb nagy szerelem jött és most is itt van.

13 éve vagyok együtt a feleségemmel (csak 7,5 éve a feleségem). 2003-ban megszületett a fiam, Zsolti. Akkor vált valósággá az a közhely, hogy a gyermek az élet értelme. Csodálatos kisfiú. 2005-ben kapott kishugit. Dóri egy gyönyörű kislány. Mindketten okosak és igen, nagyon büszke vagyok rájuk.

Jelenleg egy kertesházban lakom, egy kínai távközlési cégnél dolgozom és szokom a kultúrát.

Mostani nagy magánéleti projektünk az építkezés, aminek a blogját itt megtalálhatod.

Frissítés 2010. július 23-án:
Már 10 éve vagyunk házasok (és + egy napja). A gyermekek gomba módjára, mi meg őrült módjára.
A kultúrát nehéz megszokni, de a kínai cég egyelőre még maradt.
Építkezési projekt a beköltözéshez ért 2009. decemberében, azóta a devizahitel “előnyeit” nyögjük.
A honlap néha leáll egy kis időre (akár 1 éve :)), de mindig új erőre kapok és pótlom :)