Minap szokás szerint a gépemet töcsköltem, amikor arra lettem figyelmes, hogy Zsolti arról beszélt, hogy a baba (egy játékbaba) megöregedett és meghalt. Minthogy 4,5 éves, erre felfigyeltem és elkezdtem vele beszélgetni.
Megkérdeztem, hogy honnan hallott arról, hogy valaki megöregszik és meghal. Mint kiderült a játszótéren mesélte egy kislány, hogy az egyik papája meghalt.
Mondtam Zsoltinak, hogy az, hogy valaki megöregszik, még nem jelenti azt, hogy meghal, hiszen ott van Juci mama (ő 99 éves!) és teljesen jól van, vagy ott vannak a dédiék, akik ugyancsak élnek, pedig öregek.
Zsolti erre megkérdezte: “Apu! Hogyan lehet meghalni?”
Ezen megdöbbentem. Ez egy igen komoly kérdés. Elmondtam neki, hogy persze úgy is meg lehet halni, hogy valaki megöregszik, de akkor is, ha nem figyel az úttesten és elüti egy autó, vagy ha belenyúlkál a konnektorba és megrázza az áram. Ezen Dóri is és Zsolti is elszomorodott. Azt hiszem, a saját szintjükön felfogták.
Ilyen komoly beszélgetésem még nem volt a fiammal…
Elalvás előtt pedig dóri átölelt Tündét és engem, megszorított és azt mondta: “Szeretlek mindkettőtöket!”, és kaptunk 2-2 nagy puszit. 2 éves múlt…
Tags: Dóri, halál, szeretet, Zsolti
Recent comments